Alpok túra 2023 június

Szép, eső utáni szombat hajnal. Úgy tűnik az út felszáradt, lassan indulhat a túra. Három motorral vágunk neki az alpoknak. A málházás és a 7 órai találkozás van hátra, azután irány a Bledi-tó, Magyarországon és Ausztrián keresztül. Az első nap az autópályák és alsóbbrendű hegyi utak használatára hivatott. Széles utat a csapatnak!

Első állomáshelyünk a Bledi-tó. Nagyszerű szállást találtunk, kilátással a várra, figyelmességként még bodzás limonádét is kaptunk. 25 perc gyaloglásra a tótól. Ennek az az előnye, hogy séta közben élvezhettük a helyi ételeket, és pár sörözőt is. A tó és környéke hangulatos, látványos.  Kíváncsian várjuk a reggelit, helyi finomságokat rendeltünk, házhozszállítással. Amolyan "Hegyi doktor" feelingje van.

Vasárnap van, kicsit késik a reggeli... Node: házi joghurt és tej, almalé, gyümölcs, szalámi, házi sajt, vaj, kalács, kenyér, lekvár méz. Szóval jó volt. Megindultunk Verona irányába. Nagy melegben, gyönyörű utakon, igaz kicsit hosszan, de nem bántuk, szép tájakon haladtunk. Reggel foglaltunk szállást egy meg nem nevezett portálon keresztül Verona központjától 600 méterre. Motoroknak mélygarás, nekünk sör, kávé bekészítve, mi kell még? Egy jó kis olasz pizza... holnap irány a Garda-tó! Igen, egy jó kis pizza lett, ami azt illeti aranyáron, de ilyenkor az ember inkább csak meglepődik, mintsem ezen aggódna. A soros fizető arca megér egy tanulmányt, annyi biztos. A belváros fantasztikus hangulatú, átjárja a kultúra. A látnivalók sora arra ösztönzi az embert, visszatérjen még egyszer legalább a nappali nyüzsgésbe is, nekünk most az esti-éjszakai város jutott.

Reggeli ébredés után kávé, tavazzunk. Nem egyszerű az olasz forgalomban hőségben motorozni csapatban. Délelőtt sikerült a tó közelébe eljutni, majd fel a hegyekbe. Csodavilág a Garda-tó környéke. Az este meg? Belakmároztunk, besöröztünk. Boldogság. Jöhet a  Stelvio-hágó meg ami belefér...

A kedd reggel pakolászással indult, búcsúztunk a szállásunktól és elindultunk az Alpokba. Néhány óra motorozás után elértük a hegyeket, elkezdődött a véget nem érő kanyarok túrája. A gépekkel az égvilágon semmi problémánk nem volt, szépen haladtunk felfelé. Kávé? Természetesen legyen. Megálltunk a vízesésnél, fantasztikus látvány az egész Stelvio-hágó környéke. Az aszfalt minősége szinte tökéletes. Rengeteg motor, cabrió, bicajos küzd a saját kihívásaival. Egyik-másik kanyarban fotóznak bennünket, utólag lehet rendelni, érdemes megjegyezni, kb. mikor haladtál el a "curvaphoto" ill. a "steviophoto" előtt. Megtaláltuk magunkat utólag ahogy haladunk felfele. Fent a svájci határ közelében aztán lehet nézelődni, frissíteni, pólót-ajándéktárgyat-matricát  beszerezni, stb. Őszintén szólva hidegebbre számítottam, nem mintha bántana ez a csalódás. Lefelé haladva is pompás tájakat szeltünk át, foglaltunk szállást, Moenában már csak ez volt a cél, de azért megálltunk pár fotóra emitt-amott. Este természetesen vacsora-sör. És a megérdemelt pihenés. A szállásadó rendelkezésünkre bocsátotta a garázsát a motoroknak, le a kalappal előtte. Itt már amolyan kisausztria érzést kelt a miliő, de ez nem is baj, ráhangolódhattunk a másnapra.

Jól indult a szerda is a bőséges reggelivel. Az időjárással már adódtak gondok, főleg miután áthaladtunk a fizetős kapun a Grosglockner útjaira. Ahogy haladtunk felfelé, úgy ereszkedett a köd-felhő nehezen elkülöníthető párosítása. Maga az út nagy élmény, kiváló minőségű, sajnos talán pont az időjárás miatt minden zárva volt, pedig személy szerint szívesen kiélveztem volna a teraszok hangulatát. Sebaj, talán majd legközelebb. Mert lesz legközelebb. Érdekességként említeném, hogy Audikat teszteltek, éreztünk feradol- meg elégett kuplung-szagot bőven ahogy ereszkedtünk lefele. Elkezdtünk szállást is keresni, meg is találtuk a megfelelőt. Bár elég későn értünk oda, panaszunk nem lehet, bőséges vacsorát kaptunk élőzenével. A vasak kint parkoltak egy nyitott parkolón, de a tulaj mondta, ne aggódjunk, itt minden az övé, senki nem fog hozzányúlni. Elhittük, úgy is lett. 

Elérkezett az utolsó nap. Nyugodt reggeli az étkező mesesarkában, érdekes környezetben, de volt pl. füstölt lazac is, ami azért elég ritka a szállásokon ebben a kategóriában. Lényeg a lényeg, indulás után találtunk egy kis várat is a tavon, egy számomra érdekes hegyi mentős tematikus tárlattal. Miután végeztünk a kultúrális betéttel, eldöntöttük, a Duna mentén indulunk haza. Ennek is megvan a maga hangulata, s bár nem modanám magamat kimondottan dunai embernek, de valahogy mégis ettől kezdve szinte hazai tájakon éreztem magam. Az is belefért, hogy a part menti bisztróban együnk egy jót, Pandorfban kielégítsük egyikünk cipővásárlási vágyát, s nyugodt körülmények közt hazaaraszoljunk. Jó kis túra van mögöttünk, a fotókat a face profilomon meg lehet tekinteni az alábbi linkre kattintva. Persze csak annak, aki nem link! Széles utat mindenkinek!

https://www.facebook.com/Alpok túra