A gumid kopjon, ne a Hazád!
Az előzetes terveknek megfelelően vágtunk neki a túrának ami az időpontokat illeti, a létszámot illetőleg viszont történtek változások. Ez egyáltalán nem befolyásolta azonban a kiválóan sikerült csonka hetet, nagyszerű helyeken jártunk, bár egyszer Ferenc szombaton begurult, persze csak Ekecsre, hogy másnap folytathassuk utunkat. Egyeztettük a találkozókat Attilával ôs Péterrel, ennek értelmében vasárnap reggel Bősön észleltük, hogy Zsuzsi sajnos nem tud jönni, Köpcsényben (Kitsee) pedig Péterrel találkoztunk. Alig 20 perces késéssel indultunk Český Krumlov felé. Egyetlen szomorú sőt tragikus esemény történt: egy ausztriai parkolón Ferenc táskájából kihupant egy pálinkával teli díszes üveg. Az aszfaltról felcsapódó illatanyagot körbeállva sajnálkozva búcsúztunk a nedütől...
Újdonság, hogy Péterrel élesben teszteltük a frissen vásárolt Sena 20S kommunikátort. Az ígért funkciók rendben vannak, talán csak az furcsa, hogy a kábellel csatlakoztatott MP3 lejátszót nem írja felül a kommunikálás. Hívásfogadás rendben, az ígért 2 km-es hatótávolság csak teljesen nyílt terepen lehetséges, de kellemes csalódás volt a tiszta vétel gyakran még látotávolságon kívülről is. Városban sem volt gond, 2-3 lámpa távolságról még tudtunk beszélni. Dombos terepen hajlamos elveszni a vétel, de összességében elégedettek voltunk a kütyüvel. 3 napot simán tudtunk a túra során töltés nélkül is kommunikálni.
Fél 4 körül érkeztünk meg a Tiffany Panzióba, motorokat zárt garázsba raktuk, 100 Kč/fő. Már csak a várossal kellett foglalkoznunk. Český Krumlov csodálatos hely, Švejk vendéglőben vacsoráztunk kiadós és ízletes bordát, de beköszöntünk a Šatlavská krčma-ba is, a Barbakan-ba szintúgy, ahol magyar étlap is van tipikus csehes kiszolgálással - nem törték össze magukat, nagyon lazán vették a vendéget. Motorkiállítást is találtunk ebben a nagyon kellemes hangulatú "ékszerdoboznak" nevezett városban, régi csehszlovák termékek boltját és kiállítását, Attila pl. halas bicskát vett, ami szerinte "mindenkinek volt". Mondjuk szerintem is.
Napi útvonal: Ekecs-Kitsee-Český Krumlov - 339 km
június 1. - Hétfő
Úticél Litoměřice városa, na most ezt elmagyarázom a kedves olvasónak, miért éppen. Zsolti barátunk valamikor réges-régen járt itt szüleivel, s kellemes emlékei fűződtek hozzá. Nem igazán keresett turistaövezet, helyileg viszont tökéletesen megfelelő a számunkra csillagtúráinkhoz. Ők is csatlakoztak hozzánk szüleivel s kis családjával, autóval, de csak kedden. Motorszerzésről később. Amiről lemaradt, az Hoštice u Volyně, ahol megnéztük a klasszikusnak mondható cseh "nap - széna filmek" faluját, a JZD-t (TSZ), a "háromötvenest", a vonatállomást, kocsmát. Ezek után irány Karlštejn, bár hétfő lévén nem tudtuk megnézni csak kívülről, viszont jót ettünk, frissen készített fagyit is, felfedeztünk egy motoros kávézót (Moto Cafe) ahol bérmentve szekrénybe tettük a cuccainkat, csak azt kérte a tulaj, reklámozzuk a helyet. Szóval jó kis intermezzo volt.
Ezek után már csak a szállásunkra kellett eljutni, Litoměřicébe, nem is lett volna semmi gond ha a legeslegvégén nem ered el az eső, kb. 2 km-rel a város előtt. A recepciós gyerek alapos és kicsit értetlen volt, el kellett neki magyarázni, hogy nem túl jó ha egy helyben áznak a cuccaink meg a haverok a motoron, engedjen már be, s aztán könyveljen. Megtörtént. Vacsorázni a városba mentünk, találtunk egy jó kis vendéglőt a főtéren, ami erre a pár napra a törzshelyünk lett.
Napi útvonal: Český Krumlov - Hoštice u Volyně - Karlštejn - Litoměřice - 259 km
Június 2. - Kedd
Reggeli után irány a Škoda Múzeum Mladá Boleslavban. Ja, a reggelihez annyit, hogy maga a szolgálatos pincér mondta, hogy nem voltunk bejelentve, de ez nem gond, elmegy ő alapanyagért, de ennyi erővel mi is megvehetjük, s kb. 4x annyit azon a pénzen, amit ő kér, szóval ott a kis konyhácska, szolgáljuk ki magunkat. Hát, érdekes hozzáállás, viszont igaza volt, bevásároltunk a pár napra, s fejedelminek mondható közös reggelizések erősítették amúgy is összetartó csapatunkat.
Szóval múzeum. Megtaláltuk könnyen, egy része sajnos épp le volt zárva rendezvény miatt, de láttunk sok szép régi járművet. Kis csalódás nekem, hogy mint kiderült, cserélgetik a kiállított kocsikat, tehát nem látható egy komplex Škoda kiállítás a valaha gyártott járművekből. Ettől függetlenül élmény volt. Ugyanúgy, mint az ezután következő kávézás, majd Prachovské skály csodálatos képződményei. Élveztük a gyalogtúrát, sok szép fotó készült (link a leírás végén), én a túra végén csapolt "pirosmálnát" ittam, hogy aztán célba vegyük Jičín városát. Rumcajs betyár kis házikóját szerettük volna felkeresni (Rumcajsova hurtovna), imigyen is cselekedtünk. Furcsa volt a srácnak, hogy bőrmellényes fickók mesefigurákra kíváncsiak, talán utólag el is gondolkodott, jól látta-e, hisz a bent érezhető jellegzetes illat arra engedett következtetni, a füstfelhőkön kívül a boldogság felhői is övezik őt. Viszont, vigyázott a kabátokra és sisakokra míg megnéztük a várost is picit. Ajándékokat is vettünk nála, panasza nem lehetett semmi.
Még volt egy gondolatunk, hogy Terezínt megnézzük, de Ferenc kérésére meg az idő szűkösségére való tekintettel kimaradt, talán majd máskor. Végül is nem hiányzott most egy szomorú helyszín egyáltalán. A visszafelé vezető úton kicsit állitottam az üzemanyagellátásomon, mert túlfogyasztott majd pedig ebből kifolyólag rakoncátlankodott a masina. Node megoldódott megint ez a kérdés, jól szerelhető kis gépem van.
Szállásunkon már vártak Zsoltiék szülei, ők meg a városban mert éhesek voltak. Mint megtudtam, az előzetes tervek borultak, nem tudott megállni Prágában motort bérelni, így a másnap azzal indul, hogy megyünk, s megszerezzük, le van foglalva.
Útvonal: Litoměřice - Mladá Boleslav - Prachovské skály - Jičín - Litoměřice - 237 km
Június 3. - Szerda
Irány tehát Prága elővárosa, az autó miatt mentem Zsoltival. Gyorsan ment a dolog, megszerezte a vasat, indulás vissza, kaja, majd Karlovy Vary. Nagyon vártam ezt a részét Csehországnak, nem jártam még erre, ill. nem emlékszem rá, nagyon aprócska gyerekecske voltam csak. Zsolti szülei nosztalgiáztak, hisz ők már látták a várost anno, és a katonaéveket is ezen a környéken töltötte valamikor édesapja. Meleg volt, ezért a nem túl festői iparvidéket elhagyva letértem egy szűk kis útra, amit nem bántam meg, gyönyörű árnyas kanyargós helyeken jártunk. Kyselka felől közelítettük meg a várost, ma is palackoznak itt ásványvizet. Parkolás könnyen ment, gyakorlatilag a Becherovka múzeum mellett sikerült. Gyárlátogatást nem eszközöltünk, hisz a városra mindannyian kíváncsiak voltunk. Nem is csalódtunk, csodás épületek, gyógyvizes kutak, sétányok. Ebédre becsalogatott egy kerítő, be is adtuk a derekunkat, mert igérete szerint igazi vepřo-knedle-zelí (sült oldalas-knédli-káposzta) vár ránk. A pincérnek más volt a véleménye, de miután Zsolti anyukája elmagyarázta neki, hogy amennyiben nem azt hoz, felejtse el a 8 ember meg egy gyerek rendelését, megyünk máshová. Megértette, hozta, bár számomra érthetetlen, miért nem szerepel egy cseh vendéglő étlapján ez a tradicionális étel. Gyenge magyarázatul szolgálhat, hogy az egész város, az üzletekben az eladók, rengeteg turista mind-mind orosz, szóval elgondolkodtató. Nem egyedi eset ez, nem vigyázunk a nemzeti értékekre mi sem, a csehek sem, eladják az országainkat egyéni érdekből. No de ez más téma...
A sok szép épület után visszacsöppentünk a cseh valóságba, Žatec felé vettük az irányt, komlóültetvényeket keresve, hisz emlékeim szerint azt tanultuk, a legkiválóbb komló itt terem. Nem láttunk egyet sem északnyugatról közeledve. Sebaj, ráleltünk a város főterén. Jóapám is itt volt katona, ezért is készítettem fotókat. Utólag tudtam meg, nem változott sokat a helyzet a városban, 50 évvel ezelőtt is sok roma lakos volt, most is. Az egyetlen olyan város volt motorozásaink alkalmával, ahol nem kockáztattuk meg őrizetlenül hagyni a motorokat a parkolón, Attila vállalta, ott marad. Sajnos ez a valóság, hasznos információként írom ezt motoros társainknak.
Nem maradt más hátra, mint utazni vissza a söreink felé, a vacsoránk felé. Jó kis nap volt ez is, egyedüli hibaként rótta fel Zsolti, aki először volt velünk, mehetnék a településeken lassabban, ill. egész pontosan ne gyorsítsak ki olyan hamar, mert faluszéli gyerekként tudja micsoda öröm az ott lakóknak, hogy gázfröccsöt ad az ember becsülettel. Majd valamikor rákérdezek, ezek után így vezettem-e a csapatot...
Útvonal: Litoměřice - Karlovy Vary - Žatec - Litoměřice - 256 km
Június 4. - Csütörtök
Újabb ország vár ránk motoron! Németország, ha úgy tetszik, volt NDK. Ústí nad Labem irányába is pompás tájakon gurultunk, viszonylag hamar el is értük Drezdát, parkolásra egy mélygarázst választottunk, hisz meleg is volt - a garázsban pedig hüvös - meg kényelmes megoldás is. Először madártávlatból néztük meg a várost, felmásztunk a toronyba. Így is tetszett, de aztán átmentünk az Elba partjára, közben csodáltuk a bombázások után teljesen újjáépített épületeket. Magával ragadott a város hangulata, kevésnek bizonyult az a pár óra, amit rászántunk, tanulság: vissza kell jönni, itt kell tölteni legalább egy éjszakát, s akkor jut idő megnézni alaposabban az értékeket.
Hazafele megnéztük Bastei-t, a mesterséges kőhidat. Jó út vezet felfele bár a forgalom kicsit sűrű volt. Az járt az eszemben, ahogy a mi életünket a Duna, az ott élőkét bizonyára az Elba nagyban befolyásolja. A folyó nélkül nem lenne munka, nem lenne ipar, nem lenne turizmus, legalábbis nem lenne ennyire meghatározó.
Megálltunk még a cseh oldalon Szász-Svájcban, gyönyörű vidék. Attilával és Ferenccel bizony megkíséreltük megnézni a természetes kőhidat, ezalatt Péter és Zsolti egy vendéglőben barátkoztak, feltételezem ettek is. Nem sikerült feljutnunk, nagyon sok időt vesz igénybe, messze a parkoló, bár a megkérdezett cseh párocska szerint "jenom kousek" (csak egy ugrás) - hát, kiváncsi vagyok ki ugrotta...A bőrruha sem igazán megfelelő öltözet egy ekkora gyalogtúrához.
A GPS-re bíztam a visszautat, kerülve az első osztályú utakat. Gyönyörű helyeken vezetett, az viszont tény, hogy nem makulátlan aszfalton, de a látvány kárpótolt. Megintcsak maradt a jól bevált vacsora, Zsolti apuja csatlakozott hozzánk átmosni a veséket. Itt beszéltük meg, hogy a hazautat megoldjuk egyvégbe', mindenki igyekezett. A bérelt motort meg visszsa kell vinni, így autós társaságunktól eltérő úton megyünk.
Útvonal: Litoměřice - Drezda - Bastei - Hřensko - Litoměřice - 191 km
Június 5. - Péntek
Ezt a napot a biztonságos hazatérésnek szenteltük, viszonylag időben sikerült elindulni. Egyetlen konkrét szándék Kutná Hora volt, a Csontkápolna és a Nagytemplom, ha úgy tetszik székesegyház megtekintése. Sikerült is, ha lehet ezt így ez esetben használni: alaposak voltunk, de a nap hátralévő részét valóban a motorozás jellemezte, sok az 500 km, oda kell figyelni, főleg, hogy a nagy melegben még pár elterelést is kaptunk útépítés miatt. Köpcsénynél váltunk el szokás szerint Pétertől, Attila Bősnél esett ki, mi pedig Ferenccel jöttünk Ekecsre, Ő csak másnap utazott tovább Kecskemétre. Jó kis túra kerekedett ebből is, sok-sok látnivalóval, tapasztalattal, műszaki gond nélkül szerencsére. Talán csak annyi, hogy Ferenc önindítója adta meg magát, de hát ezt kiküszöböltük kenyérgőzzel. Így sikerüljön minden utunk, meg lehetünk akkor elégedve!
Útvonal: Litoměřice - Kutná Hora - Kitsee - Ekecs - 502 km