Erdély 2013

Hosszas téli tervezgetés után összállt egy kis csapat motoros meg egy autó, hogy tegyen egy kört a gyönyörűséges Erdélyben és Székelyföldön...

0. nap:    Néhányunknak már június 13-án kezdődött a túra, Péter beérkezett Répcevisről, Gyula barátom meg jött az Octaviával, hogy a csomagjainkat amit jóvoltából nem kellett a motorra pakolni berakja a sajátjai mellé. Szokás szerint morgott, de hát ez Tőle elvárható. Szóval a lényeg, kicsit bátrabban tudtunk pakolni, hiszen az autó segítség. Márti barátnőjét szerencsére hozta, még az sem rettentette el, hogy közöltük vele: a túra során minden közös. Becsületükre legyen mondva, jól bírták a kiképzést az egész út alatt.

1. nap:    Reggeli után Ekecsről indultunk Péterrel Galánta felé a 9 órai találkozóra, kilométerórám 42 837-en állt. Úgy hozta a véletlen, hogy Felsőszeliben megálltunk feltankolni a motorokat, s mit ad Isten, befutott a csapat másik fele is Dunaszerdahely irányából. Találkozás letudva, gyors ismerkedés, tankolás, folyadékpótlás, fotózkodás, igazítás a felszereléseken, mert egy autópályás bemelegítő szakasz várt ránk. Kubo volt a legszomorúbb, hogy nem jöhet velünk, de azért idáig csak elkísérte a társaságot meg le is fotózta. 

Szóval majdnem összeálltunk: Márti, Gyula, Péter, Attila, Pityu meg én, Ferenc a tervek szerint Ártándnál csatlakozik holnap reggel. Indulhattunk hát. Egy-másfél órás szakaszokkal haladtunk, Zólyom előtt pihentünk a nagy melegben, aztán Tornaljánál tankolás és ebéd, Miskolcon keresztül Tokaj. Eléggé csodálkozott a felszolgáló csaj, aki semmivel sem volt magasabb mint tornaljai kolleginája, hogy ennyi szép nagy ember Tokajban kólázik, de hát menni kellett tovább Szakolyba, ahol kiváló vacsorával vártak meg pálinkával, meg sörünk is lett... Végeredmény: 470 km. Felhívtuk Ferencet, mikor találkozunk reggel, mondta, az kérdéses, darabokban van a motra, de bizakodik. Őszintén szólva mi nem bizakodtunk...

2. nap:    Korai reggeli után Debrecenen át Nagyvárad felé vettük az irányt, Ferenc ránk cáfolt teljesen, integetve várt bennünket. Teljes lett hát a társaság. Némi készpénzt váltottunk, bár általános véleményünk az volt, kártyával tankolunk, szállás kaja amit fizetni kell az lesz készpénzes. Nagyváradba beérve leparkoltuk a vasakat majd tettünk egy sétát a Sebes-Körös partján és a belvárosban.
Pityu, Attila és Gyuláék még nem jártak Erdélyben, igyekeztem a lehető legtöbb látnivalót belerakni a programba, készültünk emlékszalagokkal, továbbá nagyon fontos volt ismerőseink felkeresése. Nagy szeretettel vártak bennünket lehet mondani majd minden este, szállást s étket kaptunk, mindezt csupán azért, mert tiszteletünket tettük Náluk. Innen is köszönet érte, mindannyian gazdagodtunk általuk...
Node ne kanyarodjak el, haladtunk tovább Kolozsvárra, előtte kis folyadékpótlás. Majdnem elvesztettem a jobb oldali tükrömet, az autó hozta tovább. Megadta magát a menet és hát nem volt kellemes úgy haladni, nem tudom mi van jobbra mögöttem. Megegyeztünk Péterrel, hogy Ő ügyel ezentúl rám.
Kötelező látnivalókkal folytattuk, Mátyás Királyunk szobra, szülőháza. A városnézéseket viszonylag rövidre fogtuk mondhatni hajtottam a csapatot, nem szerettem volna nagyon megcsúszni időben, hisz mint mondtam esténként vártak bennünket. Ezen a napon például Göcs volt az uticél, Répcevis testvértelepülése, egy elöljárói-polgármesteri találkozót meg ugye nem késhet le az ember...(Pécsi Domokos és Hollósi Péter)
Nem is késtük le, szállásunk elfoglalása után jól esett a kerti-partyn a beszélgetés, találkozás. Ez a nap is szépre sikeredett, 394 km-t tettünk meg.

3. nap:   Vendéglátóink még reggelivel is szolgáltak nekünk, útravalónak kaptunk másfél liter szilvapálinkát szűkösebb időkre, így bocsátottak utunkra Marosvásárhely felé. Megnéztük a városközpontot, templomot, sétáltunk vissza a motorokhoz, majd következett Marosvécs, ahol Dénes barátomék vártak bennünket. Megnéztük a Kemény-kastélyt, Wass Albert síremlékét, a Helikon-asztalt. Emlékkoszorút helyeztünk el majd elbeszélgettünk kicsit vendéglátóinkkal. Hosszú út állt még előttünk, sok látnivaóval, így hát indultunk tovább. Borszék, Gyilkos-tó, Békás-szoros következett, majd Bucsintetőn keresztül Parajd. Elég későn érkeztünk, így a sör és a vacsora ugyancsak jól esett. Persze a pihenés is. A hotel teljesen rendben volt, a motorok ugyan nem kerültek tető alá, de zárt udvarba. 324 km nem is olyan hosszú, de sok látnivaló mellett meghaladt az idő rendesen.

4. nap:   Reggeli döntésünk szerint a sóbányát kihagytuk, mondván mindenképp vissza kell jönni még erre, hagyni kell hát látnivalót. Székelyudvarhelyen keresztül Gyimesbükk volt a napi terv, belefért még Csíksomlyón a templom megtekintése, Csíkszereda, végül Sepsiárkos, ahol Makkai Péter tiszteletes várt minket saját otthonában, természetesen pálinkával és grillsütéssel. Megható volt, hogy Péterrel történt egyetlen személyes találkozás után szállást, étket, biztosított, hajlékába engedett. Motorjainkkal a szállás felé hajtva a vaksötétben csak bízakodni tudtunk, hogy megérkezünk valahová. Nem volt gond, csak reggel láttuk, merre is motoroztunk az éjjel s mennyire porosak lettek a vasak. Rövidebbre fogtuk viszont a megtett utat, "csak" 281 km-t gyűrtünk le.

5-6. nap:   Csekély adománnyal megköszönve a szállást és étket indultunk tovább reggel a Szent Anna-tóhoz. Persze a Mohos-lápnál a kötelező asszonyveszejtős poénokkal szórakoztattuk egymást, majd szabad programként Mártit és Gyulát ott felejtettük a tónál egy kis fürdőzésre, a motorokkal pedig visszamentünk Csíksomlyóra, mert előző nap elmulasztottuk a "dombmászást". Felmentünk hát fotózkodni, ki-ki csendesen imádkozhatott is, csodaszámba ment az eső, ami a fél dombot terítette csak be, szóval számomra nagy élmény volt. Furcsa volt de egyben felemelő is így ott lenni, tömeg nélkül élni meg magyarságunkat. Előző egyeztetésünk alapján Nyerges-tetőn kellett, hogy találkozzunk Gyuláékkal, nomeg  András Zoltán "Polgival", Kászonok polgármesterével, a Kászoni Motoros Klub alapítótagjával. Épp hívni akartam, mikor észrevettük, megáll mögöttünk kocsijával, s máris kalauzolhatta a csapatot. Szállást Okos Dénes Kuckó Panziójában kaptunk. Eredetileg egy napot terveztünk tölteni a Kászonokban, de rábeszéltek bennünket, maradjunk még egyet, tették ezt nagyon egyszerűen: szeretettel láttak vendégül, este megmutatták klubházukat (persze nem ittunk ám), kivittek az esztenára, báránybordát sütöttek, megnéztük Kézdivásárhelyt, jöttek a motorosok beszélgetni, ismerkedni, szóval fantasztikus volt. Köszönjük KMB! A két nap összege 170 ill. 58 km. Ja, Márti meg Gyula is motorra ült!

7. nap: Nehezünkre esett hátrahagyni Kászonokat, de sejtettük, várnak még ránk csoda dolgok. Polgi kísért bennünket Transfogaras felé, csatlakozott még Áron is. Brassói városnézést iktattunk be kávézással de azért rövidebben, mint amit a hely érdemel. Bilea-tó felé vettük az irányt, a 7C jelű út alatt megtankoltunk aztán irány a szerpentinek. Csodálatos látvány és élmény volt felmotorozni, fotók nem képesek visszaadni sem hangulatát, sem az érzést mit ott élhet meg a motoros. Kávéztunk Caucescu elvtárs valamikori nyaralójából kialakított vendéglőben, majd búcsút intettünk Polgiéknak, nem győzve eleget megköszönni mit nekünk nyújtottak. Lefele gurulva kezdett a vasam kicsit kapkodni, gondoltam üzemanyagprobléma lesz, nem jót tankoltam. Ennek jelentősége majd a későbbiek során fog kiderülni, tévedtem is ebben meg nem is. Na szóval ami még hátra volt, az a szállás kérdése, mert ugye erre a napra nem volt foglalva semmi. Eszembe jutott, hogy Rretyezátból leérkezve Hunyadvárán szálltunk meg annak idején, hát megcéloztam az ismert szálláshelyet, tudván, hogy elegendő szobájuk és éttermük is van. Bejött a számítás, tulajdonképpen ránk esteledett, de nem volt gond, sikerült jót pihenni a nap végén. Belefért még egy spontán ismerkedés is egy helyi aktív fiatalemberrel aki örült, hogy magyarul beszélhet velünk. Megtett út 435 km.

8. nap: Adta magát Vajdahunyad és Déva magas várának megtekintése, majd Temesvár volt a cél. Óriási melegben motoroztunk, nagy forgalomban, lejöttünk a hegyekből is, tán így utólag kevésbé volt érdekes az út, de ezt tudjuk be a nagy melegnek. Ferenc segítségével ki már járt errefele, megkíséreltük megtalálni a belvárost, motorokat is sikerült egy hotel többé-kevésbé őrzött parkolójában rábízni a jegyszedőre. Reánk tört az éhség is, jó megoldásnak tűnt a klimatizált McDonalds, ez be is jött, nem is akartunk kimenni. Ám mikor meghúztuk ezt a lépést is, kemény motorosok módjára munkánk eredményeképpen megszerzett csomagolt cola-s poharat lóbálva meghódítottuk a sétáló utca kövét. Csodálatos látvány lehettünk a bőrszerkókban... Arad felé vettük az irányt, itt ismét Feri próbált odavezetni bennünket az Aradi Vértanúk emlékoszlopához, nos nem igazán sikerült csak sokadik próbálkozásra. Ha nincs a meleg akkor nincs gond sem, de már jó volt a koszorú és emlékszalag elhelyezése után a menetszéllel hűteni magunkat Kecskemétig. Meglepetésemre motorom leállt egy elsőre műszaki hibának tűnő probléma miatt, de kiderült, csupán az üzemanyag fogyott ki, a rezerva csap tudtomra adta, hogy gyakorlatilag állandóan nyitva van s így nincs rezervám. Kannából feltöltöttük, s mehettünk is tovább. Érdekes csak az volt, hogy ugyancsak megnőtt a fogyasztásom. Oka csak az ezt követő ausztria túrán derült ki...Node maradjak ennél a túránál. Kecskeméten szálltunk meg Feri jóvoltából a Platán Otthonban, köszönet az étkekért, italért. Meglehetősen fáradtan érkeztünk, csak a megérdemelt pálinka meg sör enyhíthette ezt az érzést. 440 km-t gurultunk.

9. nap: Hazafele kellett venni az irányt, egy gyors motoros kecskeméti városnézés mellett döntöttünk avval együtt, hogy Ferenc már nem folytatja velünk. Megígértük magunknak, hogy egy nap alatt lejövünk még ide, most ne fárasszuk ki teljesen magunkat, nehogy ez elvegyen az együtt töltött napok értékéből. Mert bár még nem vagyunk otthon de megállapítható, hogy tökéletesre sikeredett a túra, sőt egy nappal hosszabbra, minden egyben volt, baleset és műszaki gond nélkül, tervezett látnivalókat elértük, közben arra is rájöttünk, van miért visszatérni. Összekovácsolódtunk annak ellenére, hogy azért elég különböző társaságnak bizonyultunk, emelett nagyszerű embereket ismertünk meg vendéglátóinkban, őket várjuk hozzánk, az is élmény lesz. Hozzátartozik, elég hosszú szervezés előzte meg a túrát, de megérte. Viszonylag gyorsan elértük Székesfehérvárt, útjára bocsátottuk Pétert, majd gyakorlatilag egy tankolási megállóval csak felpörgettük kicsit a tempót hazáig. Legközelebb Horvátországot próbáljuk összehozni, ezt is konstatáltuk. Ennyi hát a pár nap rövid története, a leírás arra elég, hogy eszünkbe jussanak saját igény szerint élményeink. Széles utat mindenkinek! 248 km, Kecskemét nincs is oly messze.

A 9 nap alatt általam megtett táv 2820 km.