Horvátország - Bosznia-Hercegovina 2014

Egy nagyszerűen sikerült hét van mögöttünk, gyönyörű tájakon, tele élménnyel. 

Szombat, augusztus 9. - térkép - 480 km

Hosszú várakozás és többszöri egyeztetés után megindultunk két motorral hárman idei leghosszabbra tervezett túránkra. Sajnos a csapatból nem tudtak többen jönni általában munkahelyi elfoglaltság miatt, maradt hát Attila Zsuzsival meg jómagam. Szállásokat előre foglaltuk, ez volt csupán a biztos pont, többit meglátjuk - így gondoltuk. Szép időnk volt gurulni, Pápán álltunk meg csak cigiszünetre (ez új fogalom, Zsuzsi miatt vezettük be), majd Keszthely mellett egy kávéra. Nos ez a szünet hosszabbra sikeredett, jól esett az árnyékban elidőzni. Tankolni álltunk még meg a határ előtt, majd rátértünk a pályára, hogy kicsit meggyorsítsuk a haladást. Kötelező pihenőket téve csupán elértük a Plitvicei-tavak közelében lévő Camp Korana-t. Itt picit várni kellett a bebocsátásra, de utána meg voltunk elégedve. Szereléssel folytattuk míg világos volt, ugyanis beégett a kulcsszekrényem mint az kiderült, szerencsére sikerült elhárítani a hibát. Gyönyörű helyen volt a kemping, a vendéglővel sem volt semmi gond, hangulatos zene mellett fogyasztottuk el vacsoránkat. Tisztaság, rend, rengeteg olasz. Jó napot zártunk, azt tervezgettük, másnap mit tegyünk. Zsuzsi rábeszélt bennünket, menjünk vissza reggel Slunj-ba, mert a motorhibám miatt csak elsuhantunk mellette. "Duzzogva", de beleegyeztünk...

Vasárnap, augusztus 10. - térkép - 274 km

Viszonylag korai ébredés, pompás svédasztalos reggeli és séta után tehát irány Slunj. Hát nem bántuk meg, csodálatos hely ez is, vízesésekkel teli. Majdnem dél lett így hát, mire elértük a Plitvicei-tavakat, motorokat ingyen beengedték a parkolóra. Be kellett viszont vállalni, hogy minden cuccot rajta hagyunk többé kevésbé lezárva, aztán "lesszamilessz". Bő órát sorakoztunk (ezalatt egy sör is belefért), majd elénk tárult a nemzeti park. Az ember eleinte kapkodja a fejét, mit is nézzen meg. Én mondjuk azt a taktikát választottam, mivel nem szánunk rá elegendő időt, hogy bejárjuk, próbálom a hangulatát megjegyezni. A tömeget leszámítva nagyon jól éreztem magam, maradt viszont még megnézni való ha esetleg megint erre járok. A belépő nem olcsó, de ez nem lehet szempont. "Megnemmondom" hány órakor hagytuk el a park területét, motorokhoz meg a málhához senki nem nyúlt, indulhattunk tovább Vodice felé. Hát az úton megtapasztaltuk, hogy nem egészen úgy működik a tankolás mint nálunk, hogy minden sarkon benzinkút van, bizony volt, hogy aggódni kezdtem, kitart-e. Viszont a táj, a látvány az gyönyörű, néhol a mellékutak belevesztek a semmibe, nehéz megmondani, hova is vezet így nem is próbálkoztunk. Ételt az egyik kúton vételeztünk, nem sokat. Sajnos ránk esteledett, ennek eredményeképpen kicsit nehezen találtam meg a szálláshelyünket. Node nem baj, gondoltuk eszünk valamit és elfelejtjük. Elégedetlenségünkre vendéglő nem volt elég közel, szobát nem a megbeszéltek szerint kaptuk, csak másnaptól. Borbála néni ugyan beszélt magyarul, de eléggé akkurátus volt meg fura is. Nem nagyon volt viszont választásunk, enyhítő körülménynek hozott hideg sört, kaját megoldottuk hozott anyagból. Kicsit morcogva mentünk aludni, de hát másnapra megvolt az ígéret.

Hétfő, augusztus 11. - csak strandolás

Az előző nap eredményeképpen reggelre éhesek voltunk mint Csenkóné gyermekei a 9. oldalon, így hát bevásárlás után jól bereggeliztünk, nagy nehezen a strandra is elindultunk, gurulásmentes napot tartani. Sikerült is, Vodice nagyon barátságos és ismert hely, tele emberrel, a bárok, üzletek rendezettek, a strand úgyszintén. Egyetlen hibát követett el a hülyegyerek (ez én vónék): ahogy illik le is égett, csak hogy a többi nap egyszerű legyen. Gondoltam "biromén" - hát nem... Nem volt végülis annyira szörnyű, annál inkább a sör ára, azt megkérték rendesen. Egyszóval ez a nap pihenésre volt szánva, és sikerüt is, semmi baj nem volt. Kajával ettől kezdve Zsuzsi látott el bennünket, mondván, szívesen főz, hát ezt meg ugye visszautasítani nem lehet annak ellenére, hogy a terv nem így készült. Viszont az esték a teraszon kiválóan teltek, ha leszámítjuk, hogy Borbála néni folyamatosan figyelmeztetett, ne hangoskodjunk, mert zavarjuk a többieket. Mondjuk nem tudom kit, mert mindenkit figyelmeztetett, s lassan már csak meglátva őt vigyázba vágtuk magunkat - tisztelet ugyebár. Elmesélte ám a pár nap alatt, hogy Szerbiából származik, a háború előtt kezdték építeni a panziót, valahogy megúszták élve, férje nélkül fejezte be, otthon már senkije sincs, testvére öngyilkos lett, gyerekei Németországban, szezonon kívül ő is ott lakik de nem is náluk, eléggé beteges is és fáradékony - szóval a sors azért túl kegyes nem volt hozzá. Megállapítottuk azt is, ezen a környéken viszonylag idős panziósok vannak, s amolyan polgárőrség módjára portyáznak, vigyázzák a házat meg egymást sőt lehet még bennünket is! Végére már eléggé viccesen fogtuk fel a dolgot :)

Kedd, augusztus 12. - Krka Nemzeti Park - térkép - 43 km

Az elmaradhatatlan reggeli-délelőtti belakmározás után fürdőzős napot szavaztunk meg. Cél a Krka Nemzeti Park volt. Közel is van, édesvízi fürdés, megintcsak vízesések - kell ennél több-jobb? Parkolás megintcsak ingyenes, belépő megintcsak nem olcsó de az élmény kárpótol. Engem személy szerint jobban megfogott, mint "Winnetou földje". Nagyon jó kis laza napunk lett, motoroztunk is egy keveset, söröztünk is, eszegettünk is. Pihenten várhattuk a következő hosszabb szakaszt.

Szerda, augusztus 13. - Mostar-Medugorje, Makarska, Split - térkép - 490 km

Terv: időben indulunk, pár fénykép az Öreg Hídról, hazafele fürdés, Split, Trogir.
Valóság: Természetesen győzött a reggeli kaja, kávézgatás, későn indultunk. Ezért pályán húztuk amíg volt - és volt amíg horvát területen haladtunk. Mindenesetre úgy a szlovák mint a magyar útépítő meg pártunk és kormányunk elmehetnek a p...ba. Hibátlan aszfalt, alagutak, fizetős de így még az sem fáj annyira. Na a bosnyák határon kérdeztem kell-e pályadíjat fizetnem, hevesen ellenkeztek, hogy nyet-nyet. Mondom ez jó. Na úgy értették ők, hogy nincs is pálya amire fizethetnék 1,5 km-rel a határ után már. Viszont Boszniában van rengeteg benzinkút rengeteg olcsó benzinnel, mondjuk a szaga is fura, de a motor azért gurult rendesen. Mostar felé vettük az irányt, gyönyörű helyeken, szerpentinek, erdős részek, nem mint Horvátországban a sziklák közt. Na első csavar a tervben, hogy az Öreg Hídnál 3 órát töltöttünk, kávézgattunk, élveztük a "Kis-Törökországot". Én mondjuk itt szereztem be a szuvenírokat. Motorokat leraktuk a "kseftár" parkolóőr tanácsára pont a széke mellé, megnézte a rendszámot, motronként 5 eurt kért. Mondom egye fene, legalább nem tűnik el a cuccunk. Mint kiderült még rendes is volt, mert olaszok álltak mögénk, megnézte a rendszámukat, tőlük motronként 10-et kért. A Hidat természetesen a "legjobb hely"-ről csak pénzért fotózhattuk le, de nem baj, így sikerült hazahozni egy szeletet, belőle. Szerettem ott lenni. Nehezen, de megindultunk visszafele, Attila felfedezte Medjugorje-t, megálltunk itt is. Másik határátkelőt választottunk, nem autópályát, ez meglassította a folyamatot, de hosszú-hosszú kilométereken keresztül jó aszfalton szerpentineztünk, pár év múlva szerintem úgy leköröznek bennünket mert minden épül, hogy megintcsak elmehetünk a p...ba. Átverekedtük magunkat hegyvonulatokon, már a térkép szerint a tenger felé haladtunk vissza, de csak nem jött el, még mindig szerpentinek sokassága, még mindig túl magasan haladtunk és ekkor kiértünk tulajdonképpen a tenger fölé Makarska-nál, hát az a látvány...Csak úgy kommentáltam, hogy igazából akkor most pedig mindenki elmehet a p...ba...
Fürdés persze elmaradt mert az idő ugyancsak meg volt haladva, de nem is bántuk, a látvány mindenért kárpótolt. Split felé húztunk tovább, nagyon lassan, be volt dugulva az egész, még a motorokkal is nehéz volt előre verekedni. Szóval az lett a döntés miután megbékéltem a gonodlattal, hogy Trogir kimarad, megyünk a pályán Vodicebe és megérdemeljük a sörünket ami ott vár. A gépek repültek a sötétben, tudva, hogy visszatérünk a kimaradt helyeket bejárni, márcsak azért is mert Horvátország legmagasabb pontja mellett is simán elhaladtunk pedig fel lehet motorozni szinte végig. De ez majd egy másik túra lesz...

Csütörtök, augusztus 14. - megint csak strandolás

Zsuzsi kívánságának eleget téve meg a hátsó felünk kedvéért bizony jó is volt a semmittevés, búcsú a tengertől stb... Ez annyiból nem volt igaz, hogy éjszakai fürdőzés is lett belőle búcsúzásképpen, sőt Attiláék esetében még másnap reggeli is. Én lusta voltam odáig ballagni, no meg hadd legyenek kettesben a fiatalok a tengernél...

Péntek, augusztus 15. - Bánréve (Banja Luka) - Nagyharsány - térkép - 501 km

Már nem is kell mondanom, reggeli, pakolás, indulás. Borbála néni megintcsak hozta a formáját, sarkunkban toporgott, hogy mikor húzunk már elfele. Megtettük ha nem is túl gyorsan. Végsősoron nem panaszkodhatunk a szállásra, jó áron jó szállást kaptunk, tiszta is volt. Node vissza a motorokra. Megint csak Bosznián keresztül vettük az irányt. Megintcsak pompás helyeken egészen addig míg a hegyek közt motoroztunk. Amikor visszaléptünk Horvátországba, ugyanez érvényes, csak a határmelléke volt már ráépítve a kereskedelemre, semmi szépség nem volt benne, dombok is el-el tűntek már. Nagyharsány volt a célállomásunk, Aralica Panzióban foglaltunk szállást. Csoda egy hely annyi bizonyos. Horvát a tulaj, persze beszél magyarul, a háború elől menekült ki. Megintcsak reánk sötétedett, de elég ügyesen megtaláltuk a szállást, viszont a pizzéria nem üzemelt. Mint kiderült, semmi más sem üzemelt, 10-kor Siklóson is minden bezárt még a benzinkút is, így kénytelen voltam felcsapni pizzafutárnak és visszagurulni Harkányba, s ott beszerezni. Mire visszaértem, vendéglátónk Marco már hozta a pálinkáját, én meg a nagy nehezen beszerzett Szalonsört ami minden volt csak jó nem. Viszont tele hassal már nyugodtabban beszélget az ember...

Szombat, augusztus 16, - Haza - térkép - 309 km

Csak a hazaút volt hátra, Siklós várát megnéztük kívülről, Pécsett csupán pár fotót készítettünk. Annyi bizonyos, szépen sikerült hét volt mögöttünk, mint utólag kiderült nagy mázlink volt az időjárással hisz sokan félbe is szakították a nyaralásukat egyéb időpontokban. Lehet a Medjugorje-n tett látogatás miatt segített meg bennünket Dénes barátom Dumnyezója? Feltöltődtünk a pár nap alatt, a motorok jól bírták, Zsuzsi is a hátsó ülésen, panaszra okunk nem is lehet tehát!

Az összesen megtett út 2160 km, kicsit több, mint a térképek szerint, mivel ugye pizzafutár is voltam, meg a településeken belül gurultunk, meg ha megtetszett valami, azért csak megnéztük.

Képeket az alábbi linken találsz:   https://tveres.rajce.idnes.cz/