A gumid kopjon, ne a Hazád!
A számunkra nem túl nagy jelentőséggel bíró, keddre eső szeptember 1-i államünnep adta a lehetőséget egy hosszú hétvégére 3 fős társaságunk - Attila, Jocó (először gurult velünk, de jó motoros) és jómagam - számára. Hiánypótló túra volt ez, igaz, nem a számomra, mert volt szerencsém többször bejárni már ezt az útvonalat, de a többiekkel már rég emlegettük, hogy kellene egy ilyen. Nekem az jelentette a kihívást, találok-e új látnivalókat.
Augustus 29. - szombat
Pont ezért álltunk meg Beckó váránál még ebéd előtt, kiváncsi voltam rá. Kellemes csalódást okozott a rendben tartott várrom, büfével, látnivalókkal, a rikkancs a késő délutáni erős emberek versenyére csalogatta a nagyérdeműt, egy bő óra simán eltölthető kellemesen. A vár alatti kisvendéglőben korrekt ételt szolgáltak fel. Innen folytattuk utunkat Kiszucaújhely (Kysucké Nové Mesto) irányába, Ócsadon (Oščadnica) át Wadowice felé. Szokás szerint (mondom ezt azért mert nem először tesszük) sikerült megegyezni a fizetős parkoló őrével fillérekért, berakhattuk a kabátokat, sisakokat az őrbódéba. Megnéztük II. János Pál Pápa szülőházát, a templomot, a mögötte levő cukrászdában megkóstoltuk a világ legjobbnak kikiáltott krémesét egy kávé mellett. Megalapoztuk a hétvége nyugodt hangulatát, sehova nem siettünk.
Elégedetten folytattuk hát utunkat Krakkóba, a GPS segítségével hamar megtaláltuk az előre foglalt szállást. Teljesen rendben volt. Kevésbé voltunk elégedettek a szintén előre kinézett zárt parkoló vigyázójának bunkó hozzáállásával, de vessen magára, találtunk még jobb helyen olcsóbbat. Nagy megnyugvást jelentett a hotellel szemben a non-stop üzemelő italbolt, a közeli "békás" élelmiszerüzlet. Esti étkünket a Főtéren zajló utolsó nyári kirakodóvásárban fogyasztottuk el a Posztócsarnok mellett - csülök, pirog, sör, mi kell még? Ja, pálinka... Kellemesen elfáradva pihenhettünk hát reggelig.
Útvonal: Ekecs - Beckó - Wadowice - Krakkó - 398 km
Augusztus 30. - Vasárnap
Előzetes felméréseink alapján indultunk útnak Auschwitz-Birkenau-ba, 10 óráig szerettünk volna megérkezni, mivel egyéni látogatókat csak eddig fogadnak. Így is történt, a parkolás könnyen ment némi zlotyi ellenében, viszont a belépőjegyért nem kellett fizetnünk. Detektoros kapun keresztül engedtek csak be a múzeum területére, bicskáinkat hatóságilag le kellett adni a megőrzőbe, szintén díjazás fejében. Próbáltuk kerülni a tömeget, így nem számsorrendben néztük a barakkokat, hanem ahol épp kevesen voltak. Így sem sikerült elkerülni az idő múltával a rengeteg embert, személy szerint fel is háborodtam, hogy épp az itt kivégzett emberek leszármazottai - többnyire fiatalokról és iskolás csoportokról beszélek, öltözékük és szimbólumaik alapján megállapított identitással - a kegyelet legkisebb jelét sem mutatták, hangoskodtak, szemeteltek, zavarták a békés látogatókat. Mi valószínűleg nem annak minősülhettünk, mert egy biztonsági őr állandóan a nyomunkban járt, fogjuk rá, hogy a "marcona" motoros külső és ruházat miatt. Ebédünket a bejáratnál található önkiszolgáló étteremben fogyasztottuk, meglepően normális áron, jó minőségben. Ezután átgurultunk a munkatáborba, ahol a bejáratnál parkolni nem engedtek, a kiépített fizetős felé próbáltak terelni bennünket. Leállítottuk a motorokat egy bekötőútnál, ez lett a megoldás. Senkit sem zavartunk. A hatalmas terület nagy részét bejártuk, de hatalmas meleg volt, nomeg itt is beleütköztünk ugyanazokba a minősíthetetlenül viselkedő csoportokba - persze tisztelet a kivételnek, világért sem szeretnék általánosítani, de hát ezt tapasztaltuk.
A visszaút teljesen szokványos nem túl látványos úton történt, forgalom nagy volt, célunk már csak az esti sör és étel a Főtéren. Tanulságos napot zártunk, élveztük az esti Krakkó hangulatát a nyomasztó napközbeni élmények után.
Útvonal: Krakkó - Auschwitz - Birkenau - Krakkó - 157 km
Augusztus 31. - Hétfő
Motorozás tekintetében nem jelentős útra készültünk, viszont örömömre szolgált, hogy visszatérhetek a Wieliczkai Sóbányába. Legutóbb is nagyon tetszett, szép emlékeim fűződnek hozzá. Parkolás itt is könnyen ment, árak normálisak, tömeg enyhébb, mint hétvégeken, ez jó volt. Egy lengyel csoporthoz csapódtunk, sem magyar, sem cseh, sem szlovák nem indult, ráadásul az mind feláras lett volna. Pénztárcakímélőleg felcsaptunk hazai érdeklődőnek, meg hát annyit azért értünk ami nekünk kell. Sok-sok lépcső vezetett lefele és most is csak azt tudtam megállapítani: nagyon igényesen kialakított látványosság várt ránk. Véleményem szerint az árak ennek ellenére nincsenek túldimenzionálva, megfizethető úgy a kávé, mint az étel egyenesen lent a szintén igényes büfében, étteremben. Az emléktárgyak kínálata is elégedettségre adhat okot. Nem is igazán akartunk kivánszorogni a nagy melegbe, de hát még Schindler gyára várt ránk Krakkóban.
El is értük ügyesen, szándékom szerint egy fotó a mindenki által ismert kapuban, s uzsgyé a belvárosba. Nem is tudom miért, csak megérdeklődtem, mi a módja a gyárlátogatásnak. Nos kellemes meglepetésként minden hónap utolsó hétfője bár rövidített nyitvatartással, de ingyenes. kb. 1,5 óra a bejárása, ideálisnak tűnt ez így már. Egyáltalán nem bántam meg. A III. Birodalom hangulatát idéző környezetbe csöppentünk, átérezhető a megszállás súlytotta város hangulata, a gettó falaival, a horogkeresztes csempékkel és lobogóval, fegyverekkel, berendezési tárgyakkal, villamossal és még sorolhatnám. Talán szándékosan nem teljesen valósághű, de ez semmit nem von le az értékéből, jó kis állandó kiállítás.
A fotót a kapuban majdnem el is feledtük, s ezek után már csak a Posztócsarnok bejárása maradt, majd pedig a vár tövében található "Pod Wawelem" vendéglőben elfogyasztott ízletes vacsora és finom lengyel sör elfogyasztása. Jocót egy picit fejbe is vágta a literes sör, mi meg Attilával ezen egész jól elszórakoztunk. Ez sem lett egy rossz este, elég későn kerültünk ágyikóba.
Útvonal: Krakkó - Wieliczka - Krakkó - 31 km
Szeptember 1. - Kedd
Mivel későn feküdtünk le, későn is keltünk, betermeltük a pár nap alatt felhalmozódott élelmiszert, s már indultunk is málházni. No nem kis gondot jelentett az első szakasz a kialakult állandósult dugó miatt amit ez idáig nem tapasztaltunk. Sebaj, nincs más gondunk, csak estig hazajutni. Árva vára volt amolyan kitűzött cél, ehhez is tartottuk magunkat, annyi módosítással, hogy útba ejtettem egy olyan szakaszt, ahonnan a Magas-Tátra északi irányból látható Chocholow felé. Elkészítettük a kötelező "harmadikos" fotónkat, majd hipp-hopp a vár tövében találtuk magunkat. Kedvünk felmenni semmi nem volt, inkább a vendéglőből kiszivárgó étel illata tett ránk olyan mértékű benyomást, minek értelmében nem maradt alternatívánk a zsírégetésre, gondoltuk legyen ez a szakács dolga. Nos szerencsére ezt ő nem így gondolta, s ettünk már megint egy jót, a várat meg majd máskor hódítjuk meg, még akár fel is vághatunk a többiek előtt, hogy mi már majdnem jártunk odafönn. Az út hátralévő része különösebb elemzést nem nagyon igényel, Deákinál váltunk külön, ki-ki a maga útján ért haza innen már. Sikeres túra maradt a nyomunkban, élményekkel, sok "röhögéssel", technikai gondok nélkül. Mindenkinek tudom ajánlani, "jó pízír" megadom a koordinátákat is. Széles utat!
Útvonal: Krakkó - Árvaváralja (Oravský Podzámok) - Ekecs - 421 km