A gumid kopjon, ne a Hazád!
Valahogy úgy alakult, jó idő lett, miért ne motoroznánk. Sok nyitott kérdés után Péter jött szombaton errefelé, vasárnap pedig mentünk arrafelé. Kezdem az elején.
Szombat délelőtt találkoztunk az ETO Park parkolóján, 11 elmúlt már. Kis frissítő (körte) majd indultunk Tatára, tettünk a vár körül egy sétát, ezután felmentünk a Turul Emlékműhöz. Itt hosszabb időt töltöttünk, mint azt számoltuk, motorosokra akadtunk, történetesen egy srác frissen vásárolt újszerű Kawa Vulcant, épp mint Péter motra, nem nehéz kitalálni, miről esett szó. Kiderült, Fűri motorosokkal jöttek, házi motoros találkozójuk van, most épp egy guruláson vannak. Szóval jól elvoltunk, fél 3 körül indultunk Tinnye irányába, hátha kapunk alkoholmentes sört. Zsámbéknál tört ránk az éhség, a Lámpás Vendéglőt választottuk, meg Nagypapa kedvencét, finom és sok volt. Az Üvegtigrisnél már nem óhajtottunk mentes sört, így ki sem dobhattuk, viszont ettünk fagyit, csomagolt gombócot. Vicces szerintem, hogy minden mű már manapság, mondjuk az íze nem volt rossz, az is igaz.
Dobogókő volt a következő cél, épp csak fotó, s indultunk hazafele Esztergom-Párkány érintésével, hisz Szilason volt Lángosfesztivál és falunap a Vox Megere-vel, találkozás a polgival, Attilával. Jó buli volt, sok ember, Szikora Robit mi nem vártuk meg. Otthon pótoltuk a sörhiányt estére.
Vasárnap 9-kor találkoztunk a medvi átkelőnél Attilával, indultunk Répcevisre, Gitta ebéddel várt, jó is a friss borsóleves. Pünkösdi focitornára készült a falu, megvártuk, míg elkezdik, Péter ment hálóőrnek, mi pedig Novákfalvára. Tetszett nagyon, kellemes hely. Itt töltöttük a délutánt, eszegettünk, iszogattunk, az Írottkő Natúrparkon kerersztül Kőszeg, majd vissza Visre. Elköszöntünk majd a Fertő-tavat megcélozva Mosonmagyaróváron keresztül irány haza. Idő jó volt, motorom nem annyira, mint másnap kiderült, megrepedt az egyik membránom, nem húzott igazán. Hiba azóta kijavítva, ismét jól pöfög.
Összegezve, jó kis hétvége volt, sok kilométerrel megint.